Janick Gers lengyel származású, de soha nem élt ott. Angliában született 1957. január 21-én. Már egészen fiatalon zenész akart lenni. Az iskolai bandák után, ez első komolyabb zenekara a White Spirit volt, mindez 1975-ben. Jan így emlékszik vissza a kezdeti időkre: -Led Zep és Pink Floyd feldolgozásokat játszottunk, és ahogy egyre jobbak lettünk, elkezdtünk saját nótákat írni. Amikor a Brit HM új hulláma felbukkant, mi általában Észak-Angliában játszottunk. Ekkor került a csapat a NEAT lemeztársasághoz, ahol egy kislemezük jelent meg. A nóta felkerült a független kiadók listájának 2. helyére, és ez felkeltette Ian Gillan figyelmét is. Az ő segítségével kerültek Londonba, az MCA céghez, aki aztán kiadta az első és egyetlen White Spirit albumot 1980-ban. A csapat ezután a Ian Gillan Band-al turnézott. Janick: -Kb. 45 bulit csináltunk Anglia szerte, aztán le kellett állnunk, mert egy baleset során a teherautónk összetört. Szerencsére azonban nem kellett sokat várnia egy újabb feladatra. Ian felhívott ez egyik nap azzal, hogy a gitárosuk kilépett, és nincs-e kedvem a maradék öt németországi koncertre beszállni. Másnapra meg kellett tanulnom a nótáikat, és ha már megtanultam, ott maradtam nála. A közös munka eredménye két lemez és egy-két európai és távol keleti turné. A Gillan Band végül feloszlott, és Janick nem találva megfelelő partnert, visszament az egyetemre szociológiát és angol irodalmat tanulni. -Bruce Dickinsonnal zenéltem volna a legszívesebben, akit még az iskolából ismertem. Egyértelműen ő volt a legjobb, de Bruce akkor már a Maidenben énekelt. Volt egy-két jó énekes a környéken, de Ian után nagyon nehéz „csak jó” énekessel dolgozni. Számomra ő a rockszakma legnagyobb énekese. 1985-ben újra visszatért, de csak, mint vendégzenész játszott Paul DiAnno szólólemezén, valamint a Gogmagog nevű nosztalgia-zenekar egy alkalomra szóló produkciójában is feltűnt. Partnerei Paul DiAnno-n kívül , Clive Burr és Neil Murray volt. Aztán egy focimeccsen összefutott az egy Marillion-os Fish.el. -Egy karton sörrel jelent meg a pályán, szóval már ebből is látszik mennyire komolyan focizott. Aztán két hát múlva felhívott, hogy a Wmbley-ben játszanak, és volna-e kedvem muzsikálni egy kicsit. Mivel már régen nem játszottam színpadon, igent mondtam. Nos Bruce és Nicko is ott volt, meg Jimmy Bain a Dio-ból. Így együtt játszottunk Marillion nótákat, meg sok egyebet, többek közt az All the Young Dudes című Hott the Hopple Dalt. A koncert annyira jól sikerült, hogy Fish soron következő lemezét Jan segítségével és közreműködésével készítette el. A koncert Bruce Dickinson figyelmét is felkeltette, aki szintén megkörnyékezte Janick-ot, egy kis session zenélésre. -Bruce és én közös hullámhosszon vagyunk. Ha ez nincs meg, akkor te hiába vagy mondjuk Robert Plant, akkor sem lesz jó a lemez. Amikor Robert és Jimmy Page összejött, azonnal összeállt a kép. Mi is csak zenéltünk, és jól éreztük magunkat. A közös zenélésnek akkor nem lett eredménye, közel öt évet kellett várni, amikor is Bruce újra fölkereste Jan-t, hogy írjanak közösen egy lemezt. -Ez más volt, mint korábban. Gillan csak ráénekelt a témáimra, de Bruce-al együtt dolgoztuk ki az ötleteket, az egész lemezt együtt találtuk ki. Akkoriban derült ki, hogy Adrian Smith nem akar tovább a Maiden család tagja lenni, és szólókarriert kezd. Adrian helyére kézenfekvő megoldásnak tűnt Janick, aki már Bruce oldalán is bizonyított. -Adriannal nagyon jó barázok vagyunk már régóta. A kilépése előtti napon is együtt fociztunk. Egy árva szót sem szólt nekem erről, és nem is látszott elégedetlennek, vagy boldogtalannak. Megismétlődött a Gillan sztori, ahol egyik nap még ott ültem, másnap pedig már Németországban voltam a színpadon. Felhívtak telefonon Bruce-ék, és másnap már együtt próbáltunk. Egyetlen Maiden nótát sem ismertem kívülről, sosem gondoltam rá, hogy valaha is szükségem lesz rá. Janick-nak 4 dalt kellett megtanulnia egy nap alatt: The Prisoner, Iron Maiden, Children of the Damned és persze a Trooper. Steve így nyilatkozott Jan-ről: -Az első ember, aki eszünkbe jutott ő volt, tudtuk hogy ő lesz a megfelelő gitáros. Már évek óta járt le Maiden bulikra, tudtuk, hogy teljesen azonosulni tud a zenénkkel. Persze láttam még Gillan-al játszani régebben, és nagyon tetszett a játéka Bruce szólólemezén is. Tudtuk, hogy jó gitáros, jó színpadi egyéniség, és jó fej, már csak azt kellett kiderítenünk, a stíltusa mennyire képes beilleszkedni a Maidenbe. Korábbi bandáiban mindig egyedüli gitáros volt, legfeljebb egy billentyűssel kellett együtt dolgoznia, de másik gitárossal még soha. Dave a próbák végén hátrafordult, és azt mondta, hogy a második akkord után érezte, minden rendben van. Mindannyian így éreztünk, de Dave-től szokatlan, hogy el is mondta ezt. -Dave-el öreg whites-okat nyomtunk próbán, és egyszerűen óriási volt. Amikor Bruce-al játszottunk a londoni Astoria-ban feljöttek a többiek, Steve, Nicko és Dave, hogy elnyomjuk a Trooper-t. Akkor léptünk fel először öten együtt, fantasztikusan sikerült. Az őrült Janick végre megtalálta helyét, egy hatalmas gépezet résez lett, amely gépezet olajozott működéséhez az óta is jelentősen hozzájárul, jellegzetes gitárjátékával.

Forrás: A magyar Iron Maiden portál!